Knepi blogja

Múlt héten ovis kirándulásra mentek a fiúk a Tropicáriumba. Reggel kikísértem őket a buszhoz, ahol a búcsúzkodás közepette Sebikém így szólt: Most már menj haza anya, de nem azért, mert nem szeretlek, hanem mert most már pihenned kéne.

Gergő hetek óta szerelmes, de nagyon. Hannával ha csak tehetik sorakozásnál egymást választják párnak, titokban puszikat adnak egymásnak, és szívecskés rajzokat készítenek H és G betűkkel.

Gergő bevallotta, hogy most már neki nem gusztustalan a csókolózás a TV-ben (eddig nem bírta nézni), mert egy puszi múltkor a kapkodásban véletlenül a szájukra ment, nem az arcukra, és finom puha volt.

Azt hittem Sebi féltékeny lesz, hogy neki nincs szerelme, de meglepő módon örül testvére boldogságának, és nem irigykedik.

Hiába, no, öregszünk...

Valamelyik nap Zoli egy Harrison Ford-os filmet nézett a TV-ben, a fiúk meg közben legóztak a szőnyegen. Ezt a párbeszédet csíptem el köztük:

Sebi: Ez a bácsi úgy néz ki, mint Indiana Jones.
Gergő: Szerintem meg úgy, mint Han Solo a Star Wars-ban.


Múltkor Gergő segített teregetni. Pár perc után megállt, megnézte addigi művét, és a következőt állapította meg elégedetten: Tök jól teregetek.

Benedek (26 hetes)

Jön a tesó! Tegnap betöltöttem a 18. hetet.
Most kivételesen 1 babát várok, a fiúk kicsit csalódottak is voltak, amikor kiderült, hogy nem kettő baba lesz.

Ők két kislányt szerettek volna, de miután beletörődtek, azt mondták, hogy nem baj, egy is jó lesz.

Este megyünk genetikai 3D-s ultrahangra, talán végre kiderül, hogy hugi lakik-e a pocakban.

Dióbél bácsi a fiúk előadásában

Isten éltesse a kis drágáimat!

Az elmúlt hét igencsak eseménydúsra sikerült.

A fiúk megtanultak pótkerék nélkül biciklizni:

tegnap pedig új taggal bővült családunk:

Tegnap este mesét néztek a fiúk, és Sebi megkért, hogy vigyek be neki vizet, mert szomjas, és nem akarja otthagyni a mesét, nehogy lemaradjon addig valami fontosról.

Mivel általában egymástól kapnak kedvet ivásra, evésre, és szinte mindenre, gondoltam megspórolok egy utat, és mindjárt viszek be inni Gergőnek is.

Odanyomom a poharat a kezükbe, erre Gergő rám néz meglepődve:

-Hogy nekem milyen rendes anyukám van!

Sebi: Anya, jobb lenne, ha csak engem szeretnél.